Ismerős az érzés? Reggel kötelező módon megjelensz a munkahelyeden, ahol "bekapcsolnak" és onnantól kezdve működsz. Csinálod, mert ezért kapod a "fizetésed". De ahhoz, hogy megjegyezzék a neved, elismerjék a munkád, felsoroljanak téged is az éjszakázó példaképek közt, azt ne várd. Odafentről - a manager parnasszus felhők közzé bújó magaslatáról - nem fogják meglátni, értékelni, anyagilag és erkölcsileg elismerni tevékenységed.

Neked kuss a neved. Ha késel, ha beteg vagy, ha épp nem a billentyűt vered, ha nem a monitorra meredsz, akkor hibásan működsz, le kell cserélni, ahogyan egy munkaállomást. Csak egy opi olcsóbb...

Keserű szavak ezek... Nehéz megszokni, hogy hosszú évek önfeláldozása, szabadidős képzésének eredménye ennyire elég csak. A főnökök anyagi javadalmazása semmiféle összefüggésben nem áll a valóban hasznosság elvével. A lefelé nyomó és a felfelé nyaló taktikájuk bejön, hiszen soha nem mondják azt, hogy ez lehetetlen és most vegyen vissza elszállt igényeiből az ügyfél. Mindig - főleg mostanában - rá lehet venni egy kisembert, hogy maradjon bent avagy áldozza be hétvégéjét a szent cél érdekében, most az egyszer és utoljára, mert ez az elcseszett határidő valóban fontos.

Persze az már csak hab a tortán, hogy a sok meló soha nem hozza meg gyümölcsét, mert a leadás után még eszébe jut valami baromság a megrendelőnek és hopp, hirtelen súlytalanná lesz a szent határidő! Ekkor válik kíméletlenül minden szakmabeli szemében nevetségessé minden leírt és elvárt leadási időpont! Mert mi van, ha nem kerülnek ki a beltéri poszterek csak 1 nappal később az üzletekbe, ha csak egy nappal később kezdik osztogati a leafleteket? Semmi! Ó, hogyne, billboardoknál és rádió-tévéreklámoknál súlyos összegekbe kerül a késés, de ezekre pont ezért oda is van figyelve, sőt, még felárat is hajlandóak fizetni, a sürgős melóért. De a DTP? Annyi stúdió van, annyian "értenek" hozzá, ha az egyik elkezd ugrálni, majd egy másik bevállalja olcsóbban és "éccakázva" is, csak megszerezhesse a "kedves" ügyfelet.

Ez mindaddig csak nyavajgás, amíg egy-egy ilyen rohanásból, fejetlenségből és hullafáradt hosszú műszakból nem születik hibás anyag, amiről csak a nyomás után hullik le a lepel s indul el a perpatvar, hogy ki fizesse az újranyomás költségeit. Mert arra nem terjed ki a szerződés, hogy nem szabad vég nélküli javítgatásokkal az őrületbe és az éjszakába kergetni szegény opikat, akik egyszer csak benne hagynak valamit, ami felett ráadásul el is siklik minden más ellenőrző szem is!
Mert nem vagyunk gépek: képtelen vagyunk 24 órán keresztül hibátlanul működni! S ha ezt nem értik meg a munkáltatók, akkor súlyos anyagi káruk származhat ebből. S nem vagyunk gépek, ezért ha odafigyelnek ránk, akkor azt megháláljuk még több és jobb munkával! 
Érdemes ezen elgondolkozni, mert minden ügynökség és stúdió az operátorok vállán nyugszik, akik előállítják a végső terméket, akik leadják, s hiába dolgozott mindenki jól, ha az utolsó munkafázisban valamilyen hiba miatt romba dől az egész! Kis odafigyeléssel és elismeréssel ki lehet hozni ezekből az emberekből a maximumot mind teljesítményben, mind minőségben, de pár rossz szóval és értelmetlen túlfeszítéssel pedig egy egész ügynökség megítélését tudják a béka feneke alá vinni.
Nem gépek ők: fontos emberek, akik szeretik a munkájukat és pár elismerő szóért képesek az utolsó elektront is kifacsarni számítógépükből...