Rohad az alma

 2010.01.09. 20:46

Windows-7-Seven-wallpaper-background_by_DivineErrorRégen minden sokkal egyértelműbb volt: a Windows foss, az Apple pedig a szupersztár. Aki dolgozni akart egy megbízhatóan működő gépen, az gyűjtött és Macintosh-t vett, akinek pedig nem futotta rá, annak csak PC jutott. Ez utóbbiak irigykedve várták, hogy az anyavállalat mikor koppintja le végre teljes egészében az alma rendszerét. Ezalatt persze a szuperhero sem ülhetett babérjain és fejleszteni kezdett, hiszen az élet verseny, aki megáll az meghal. (lásd cápa) Csinált egy szépséges 10-es rendszert, amivel ismét lenyűgözte a világot.

Pedig a Windows már kezdett megbízható lenni, hihetetlen erőket beleölve, létrehozta az XP-t, de már megint le volt maradva, mert csúnya volt. Persze az almát használók örömébe üröm is vegyült, hiszen a szépséges rendszer már fele annyira sem volt könnyen karbantartható: ha tönkrement, akkor - az esetek többségében - itt is csak az újrainstall segített (ellentétben a 9-es egyszerű szedd ki és rakd fel az elromlott modult szerkezetével)! De mindenki bízott benne, hogy ez még új alapokra helyezett, a nulláról fejlesztett rendszer, így természetes, hogy vannak benne hibák. Majd a különböző reales-ekkel mindent szépen elsimítanak a programozók.

Nos, az idő telt s mi, a használók és hívők vártunk. Minden újabb és újabb update-nél reméltük, hogy majd most ismét jó lesz, a bosszantó hiányosságok eltűnnek. Volt, amikor eltűntek, de lettek helyettük mások. S ez így ment évről évre, verzióról verzióra...

Közben az ördögi Pc rendszer atyja egy kitérő után (Windows Vista) egy igazán szép és remekül működő systemet ajándékozott a népnek: Windows 7. Ez már esztétikai és megbízhatósági szempontok alapján - figyelembe véve a tíz a harmadikon variációjú hardver konfigurációk számát - már igazán kitűnőre sikeredett. S még olcsóra is... De az árak Olümposzán terpeszkedő Apple - amelynek operációs rendszere és saját fejlesztésű programjai - továbbra is küszködtek és küszködnek.

A királyról lehullt a lepel, s láthatjuk, már nem is olyan utánozhatatlan, utolérhetetlen és örökkévaló. A napi rendszeres használat mellett még mindig sok furcsa hibát produkál. Ami igazán idegesítő, hogy nekik mindössze kb. 8-10 saját! hardver konfigurációra kell systemet készíteniük (ebben benne van az össze variáció), nekik a saját szoftverjeiket (pl. Final Cut Pro) a saját operációs rendszerükre kell legyártani, s még így is hasonlóan sok hibát produkálnak, mint a versenytárs! Ennek ékes bizonyítéka az appl.com-on a discussion rovatot...

További bosszantó dolog a szervízelés bürokratikus és nehézkes volta - garanciális esetekben is! De példaként egyszer 3 hónapot kellett várnom egy 3870-es videókártyára, ami speciálisan Mac-hez készült típus volt. Szerverbeállítások és programhasználat közben megfigyeltem a reklámszövegek (lózungok) és a valóság közti óriási szakadékot! Az OSX szerverbe épített extra funkciók, amiknek beállítása 5 percet sem vesz igénybe a befűző szöveg szerint (ICAL, intranet, webdav, time machine) 5 nap alatt sem sikerült megbízható módon. Az Apple Qmaster (feladatokat több gépre szétdobó funkció) több nap próbálgatása, fórumok kiolvasása után sem hajlandó működni megbízhatóan és logikusan! Szóval rengeteg hiányosság merült fel.

Ezekkel addig nincs is gond, amíg nem 3x annyit fizetek érte, mint az ugyanezt hozó versenytársért. A hardverben egy 200.000 Ft-os PC-vel megegyező Apple 600.000 Ft. Akkor jogosan és logikusan várom el, hogy a háromszor többe kerülő gép valóban háromszor is jobb legyen, igaz?!

Vajon mikor fog Steve Jobs egy kicsit szerényebben beszélni smikor lesz végre az Apple ügyfélközpontú szerény, a vevőkért harcoló, azokat tisztelő cég? Ugyanúgy akarja elrontani, ahogy ezt a DTP programok királya, a Quark tette, s a folyamatos egy helyben való toporgással átengedte a terepet az Indesign-nak? A Microsoft jön, már pénzben és ügyfélszámban nyert, át akarja engedni a legjobb operációs rendszer címét is az Apple neki? Lassan érdemes lenne a piaci stratégián is változtatni, az árpolitikán és lereszkedni a néphez! Nem az idejétmúlt hardvereket kellene adni nekünk Mac Mini képében, hanem a létező és egyébként megfizethető technológiát is!

Címkék: windows apple macintosh osx dtp operátor qmaster

Tömörüljünk!

 2009.12.21. 21:11

Néha nem árt, ha egységben az erő! Teljesedjünk ki, mutassuk meg a világnak, hogy mennyien! Hallassuk hangunkat! Tegyünk az országért, a szakmáért! Rendezzünk rendezvényeket! Szaporítsuk hagyományainkat és magunkat! 
Világ operátorai egyesüljetek! Legalább az iwiw-en! :-)

Na jó, akkor egy kicsit komolyabban! Létezik egy operátor klub az iwiw-en és ha valaki meri vállalni szakmáját és arcát, akkor kattintson rá! Mert miért is ne?

 

A CS5 újdonságairól

 2009.12.20. 21:02

Folyamatos véleménykifejtés mellett - összeszedve magam - megpróbálok hasznos tippeket és linkeket is közvetíteni számotokra.
Nem hinném, hogy bármelyikünket is hidegen hagyna, hogy mivel fogunk dolgozni egy év múlva! Igen, a nevét már tudjuk - biztosan CS5 lesz -, de hogy milyen funkciókkal látják el, ez még kérdéses. Vagy talán annyira nem is? A következő linken megtalálhatjátok a fejlesztéssel kapcsolatos információkat, mint pl.:
- Mac-en csak Intel alapon fog futni, 64 bites processzorokkal
- várhatóan 2010 áprilisában jelenik meg
- lesz benne egy részletkiegészítő programrész - a'la automatikus stamp
- különböző művészi hatású brush-ok a Painterből lopva
- fejlesztett warp funkció egy kis karakteranimációs képességgel
 

Az oldal
Videó az új funkciókról

Várom véleményeteket, hasznos linkjeiteket, írásaitokat a palcso07@freemail.hu címre!

Unalmas DTP

 2009.12.13. 09:51

Mi érdekes marad szakmánkban, ha túllépünk az első újságban, poszteren látott saját munkáink felett érzett euforiánkon? Hogy fog minket előre hajtani a lelkesedés, amikor már minden típusú anyagot készítettünk? Mi ad nekünk pluszt a következő szíváshoz, ha tudjuk, hogy az újabb éjszakázás után sem fogjuk megváltani, jobbá tenni a világot és még fizetésemelést sem kapunk?! Mi ad erőt a reggeli felkeléshez, ha tudjuk, hogy megint nem fogunk óriásit alkotni, ami képes megmaradni az emberek emlékezetében?

Első évek folyamatos tanulása, tapasztalása és rengeteg újdonsága után szakmám fénye megfakult szememben. Élvezetes volt anno a villamos ablakából látni a saját kezem által összerakott és leadott billboardokat. Aztán megszoktam. Odabent részt vehettem nagy kampányok készítésében. Jó volt, mert tanultam és fontos voltam. Idővel rájöttem, hogy csak csavar voltam a gépezetben: pótolható. Megtanultam, hogy az ügynökségen nem az operátorok a Janik: minden a fejünk felett dől el, a kudarcért és a sikerért is mások "dolgoznak" meg! Mi csak a szalag mellett álló munkások vagyunk.

Megtanultam, hogy energiáimat, újító kedvemet kizárólag az alkalmazások kezelésében és összeválogatásában éljem ki. Aztán elfogyott az Adobe termékek először kimeríthetetlen tűnő szolgáltatás-listája és elfogytak a gondolkodást igénylő elvárások is.

Majd jöttek a retusálások. Kreatív is, gondolkodást és szemet is igénylő, változatos. Marha jó volt külön világokat alkotni, nem létező tárgyakat előállítani, megszépíteni embereket. Eljutottam ott is addig, amíg rajztudás és tehetség nélkül el lehet. 

Már csak egy kérdés foglalkoztat: van még szakmánkon belül kihívás? Be fog tudni újítani a DTP? Vagy egy beállt-leállt szakma mammutjai vagyunk, akik hamarosan kihalnak, mert mindenki képes lesz a saját maga nyomtatványait előállítani pár kattintással hasonlóan a weboldalakon keresztül összerakható névjegyekkel, pecsétekkel, borítékokkal? Egyszerűsödnek és az általános művelség részeivé válnak a DTP programok, mi pedig mehetünk a levesbe? Avagy apró lépések és újítások helyett végre lép egy nagyot az Adobe és letesz olyat az új CS5-ben, amivel megint ad nekünk, a szakmának olyan sok újdonságot, amit érdemes lesz megtanulni, amivel megújjul vizuális környezetünk?

Hát igen, már itt tartunk. Ez az a munka, amibe mindenki csak beledumál, ahol már nem lehet csodát tenni, nem lehet kivívni az elismerést, mert nincs az a retus, nincs az a fantáziától szétdurrant layout, amit ne raktak volna már egyszer össze jó képességű kollegáink. Manapság már szinte mindenkinek a gépén ott feszül a Photoshop, az ügyfelek kisunokája is kiretusálta már a nagyit a képből (azt hagyjuk el, hogy milyen eredménnyel, mert az ítészeknek nincs látásuk, ízlésük, ezért nekik az jó), így az operátor csak egy szerencsétlen lúzer, aki hülye volt valami tisztességes szakmát szerezni, iskolát elvégezni...

A régi, megbecsült szakma, a nyomdászság, már a múltté. Eltűnt, csekély 10 év alatt. Én még jártam ilyen speciális iskolába, ahol megtanítottak minden fázisára. Dolgozhattam kéziszedésen, fényszedésen is, oktattak a tipográfiára, kötészetre, montírra és beleleshettem a gépmesterek tudományába is. Könnyen befogadható érdekes információkat kaptam, de már akkor érezhető volt, hogy a szakma múltja nagy, de a jövője súlytalanabb lesz.

Azon kevesek közzé tartozunk, akiknek devalválódik a tudása és a fizetése is. A kilencvenes évek elején egy Mac operátor volt az isten, a jövő letéteményese, a nyugati manna kóstolója, aki közelébe juthatott a cocom listás szupertechnikának: ez a fizetésekben is meglátszott. Mára ez az előny elenyészet, szinte semmivé foszlott...

Minden ügyfél azt hiszi, hogy a gépeken már minden megvalósítható: 3D-s mozikból, külföldi újságokból ömlik rájuk a valóságnak hihető virtuális világ. A Photoshop szitokszó lett: a hazugság, az hamis képi világ munkaeszköze. Ha kitalál valamit, azt bárki képes megoldani neki, aki operátornak titulálja magát. Szeme - hogy ítéljen -, minden ügyélnek van (de nem mindig lát vele jól!) Hogy összerakjon 1-1 reklámanyagot valaki, ahhoz csekély tapasztalat és csekély programismeret is elég (szerintük). Szakoldalakon Dunát lehet rekeszteni a jelentkező grafikusokkal és operátorokkal. Így miért ne gondolja a megrendelő (és a munkáltató is), hogy ez egy könnyű szakma?

Megoldás? A továbblépés! Tanulni, gyakorolni és újabb területeket meghódítani. Nincs mese, de jöhet a html, CSS, Flash, a 3D, a retusálás mesterfoka, mert minél sokoldalúbb egy ember, annál biztosabban őt fogják választani. Hamarosan egy kampány elkészítése printre, majd bemutálása a netre elvárt követelmény lesz! Így aki nem akar lemaradni a versenyben, az most beletapos.

Nyugaton minden sokkal jobb?

 2009.10.17. 11:20

Egy kedves programozó ismerősőm úgy döntött, hogy neki elege van ebből a vadkapitalista országból és kimegy Londonba szerencsét próbálni. 
Saját kis vállalkozást üzemeltetett, amelyben együtt dolgozott a párjával és minden típusú programozási munkát - legyen az Actionscript, PHP, Javascript, SQL - elvállaltak és mérsékelt árakon, vad határidőkkel is elvégezték. Többször is megbíztam őket és soha nem kellett csalódnom. A versenyképes árakat kihasználta a mi cégünk is és rápakolva a saját hasznát ajánlotta ki az ügyfélnek: nekünk ez csepp volt a tengerben, nekik ez egy jobb-kényelmesebb létet, kevesebb átdolgozott éjszakát eredményezhetett volna. Valószínűleg a többi cég is így tett velük: a munka dandárját ők végezték látástól-mikulásig, viszont a hasznot nem nekik sikerült lefölözniük.
Azt nem tudom pontosan, hogy mennyire voltak az utóbbi időkben leterhelve, mennyire kólintotta őket fejbe a válság vagy mennyire a "gürcölés a semmiért"-ből lett elegük, amely annyira jellemző erre az országra. Itt a tehetséges/dolgos embereket kihasználják vagy elsüllyesztik, kizárólag a tehetséges, joghézagokat kihasználó tolvajoknak, a pofátlan lenyúlós nagyvállalkozóknak van helye. 
Miért nem a dolgos, a munkájukból megélni akaró tisztességes emberek lesznek idehaza sikeresek? Miért a papírokkal játszó, kizárólag kapcsolati tőkéjükből megélő közvetítők, haverkodók?

S odakint valóban minden szebb, korrektebb? Mivel nemzetközi cégnél dolgozok, így kapok odakintről anyagokat - amelyekből megállapíthatom, semmivel sem jobbak, okosabbak, fejlettebbek, mint mi, kizárólag több a pénzük. (Egy példa: mi már 2003-ban felismertük jelentőségét, jobb minőségét és átálltunk az Adobe Indesignra, míg ők csak tavaly óta nyomják!) Tehát nincs kétségem, hogy idehaza jónak számító operátor, programozó, animátor, grafikus szakmailag simán felveszi a versenyt a nyugatiakkal! De mi a helyzet a többi elvárással: a ki nem mondott, a le nem írt követelményekkel?

Hogyan lehet operátorként, programozóként boldogulni, keresni? Milyen elvárásokat támasztanak a kelet-európaiakkal szemben? Érdemes egyáltalán megpróbálni? 
Ezzel kapcsolatban várnám a nyugatot megjárt kollegák véleményét!

Néha csak egy gép vagy...

 2009.10.10. 11:55

Ismerős az érzés? Reggel kötelező módon megjelensz a munkahelyeden, ahol "bekapcsolnak" és onnantól kezdve működsz. Csinálod, mert ezért kapod a "fizetésed". De ahhoz, hogy megjegyezzék a neved, elismerjék a munkád, felsoroljanak téged is az éjszakázó példaképek közt, azt ne várd. Odafentről - a manager parnasszus felhők közzé bújó magaslatáról - nem fogják meglátni, értékelni, anyagilag és erkölcsileg elismerni tevékenységed.

Neked kuss a neved. Ha késel, ha beteg vagy, ha épp nem a billentyűt vered, ha nem a monitorra meredsz, akkor hibásan működsz, le kell cserélni, ahogyan egy munkaállomást. Csak egy opi olcsóbb...

Keserű szavak ezek... Nehéz megszokni, hogy hosszú évek önfeláldozása, szabadidős képzésének eredménye ennyire elég csak. A főnökök anyagi javadalmazása semmiféle összefüggésben nem áll a valóban hasznosság elvével. A lefelé nyomó és a felfelé nyaló taktikájuk bejön, hiszen soha nem mondják azt, hogy ez lehetetlen és most vegyen vissza elszállt igényeiből az ügyfél. Mindig - főleg mostanában - rá lehet venni egy kisembert, hogy maradjon bent avagy áldozza be hétvégéjét a szent cél érdekében, most az egyszer és utoljára, mert ez az elcseszett határidő valóban fontos.

Persze az már csak hab a tortán, hogy a sok meló soha nem hozza meg gyümölcsét, mert a leadás után még eszébe jut valami baromság a megrendelőnek és hopp, hirtelen súlytalanná lesz a szent határidő! Ekkor válik kíméletlenül minden szakmabeli szemében nevetségessé minden leírt és elvárt leadási időpont! Mert mi van, ha nem kerülnek ki a beltéri poszterek csak 1 nappal később az üzletekbe, ha csak egy nappal később kezdik osztogati a leafleteket? Semmi! Ó, hogyne, billboardoknál és rádió-tévéreklámoknál súlyos összegekbe kerül a késés, de ezekre pont ezért oda is van figyelve, sőt, még felárat is hajlandóak fizetni, a sürgős melóért. De a DTP? Annyi stúdió van, annyian "értenek" hozzá, ha az egyik elkezd ugrálni, majd egy másik bevállalja olcsóbban és "éccakázva" is, csak megszerezhesse a "kedves" ügyfelet.

Ez mindaddig csak nyavajgás, amíg egy-egy ilyen rohanásból, fejetlenségből és hullafáradt hosszú műszakból nem születik hibás anyag, amiről csak a nyomás után hullik le a lepel s indul el a perpatvar, hogy ki fizesse az újranyomás költségeit. Mert arra nem terjed ki a szerződés, hogy nem szabad vég nélküli javítgatásokkal az őrületbe és az éjszakába kergetni szegény opikat, akik egyszer csak benne hagynak valamit, ami felett ráadásul el is siklik minden más ellenőrző szem is!
Mert nem vagyunk gépek: képtelen vagyunk 24 órán keresztül hibátlanul működni! S ha ezt nem értik meg a munkáltatók, akkor súlyos anyagi káruk származhat ebből. S nem vagyunk gépek, ezért ha odafigyelnek ránk, akkor azt megháláljuk még több és jobb munkával! 
Érdemes ezen elgondolkozni, mert minden ügynökség és stúdió az operátorok vállán nyugszik, akik előállítják a végső terméket, akik leadják, s hiába dolgozott mindenki jól, ha az utolsó munkafázisban valamilyen hiba miatt romba dől az egész! Kis odafigyeléssel és elismeréssel ki lehet hozni ezekből az emberekből a maximumot mind teljesítményben, mind minőségben, de pár rossz szóval és értelmetlen túlfeszítéssel pedig egy egész ügynökség megítélését tudják a béka feneke alá vinni.
Nem gépek ők: fontos emberek, akik szeretik a munkájukat és pár elismerő szóért képesek az utolsó elektront is kifacsarni számítógépükből...

Azok a rohadt kommentek

 2009.06.22. 16:00

Azok a rohadt kommentek.

Hogy létezik az, hogy minden jónak induló kampányötlet a végén mindig szarrá válik? 
Magyarországon óriási mennyiségű reklám-fekália keletkezik. Ocsmány, érdektelen, ronda, minden szabályt áthágó foss. Pedig a szakmában rengeteg tanult art director, sok motívált grafikus és jó pár tehetséggel megáldott operátor dolgozik. Nem mondom azt, hogy nem keveredik a búzába ocsú, de arányában ennyi, mint amennyi pocsék hirdetés kerül szemeink elé, na ennyi nincs! Akkor mégis ennek mi lehet az oka?

Nem tudok másra gondolni, mint hogy a kedves megrendelôk, akik kezében az ostor és a készpénz van, szólnak bele mindenáron és mindenenbe. Nem mondom, hogy nincs szükség a munkafolyamat kezdetén egy teljes körû leírásra (briefre) arról, hogy mit szeretne kapni a megrendelô, mi lenne az, ami tetszene neki, de amikor már elkészült a "mû", nem lenne szabad részletekbe menôen beletúrnia! Ez legyen piros, az menjen feljebb, ez legyen nagyobb, stb. - típusú utasítások vége egy igazi katyvasz. A ronda, értékelhetetlen, szemnek fájó klisé avagy förmedvény. Rég rá kellett volna jönnie minden gazdasági iskolát végzett ügyfélnek, hogy ízlése, érzéke és gyakorlata nincs layoutokat tervezni. Mert ez az alapfokú tologatás már az, hiszen borít mindent, amit az art director patikamérlegen kimért és összerakott. Ô egy - jó esetben - kitûnô marketing szakember, akinek a kampány célját kell jól belônie, kiválasztania az ügynökség briefre adott termékeibôl a legrelevánsabbat, finom utalásokkal beállítani a helyes irányba a még friss kreatívot és a végén fizetni.

Ha mindenki tenné - tehetné - a dolgát - amihez ért -, tán boldogabb légkörben szebb, hatásosabb, kreatívabb layoutok születnének. Ugyan mindig is lesznek megszállott megrendelôk, aki ragaszkodni fognak saját ötleteikhez, de azok választhatnának 1-1 produkciós stúdiót, ahol ellenvetés nélkül elkészítenének bármit. De ha valaki egy professzionális reklámügynökséget bíz meg - s itt a kulcsszó a bizalom! -, akkor engedje ôket szabadon dolgozni, hisz mindenki érdeke az lenn, hogy egy igazán ütôs kampány szülessen, ami plusszbevétel hoz az ügyfélnek és szakmai hírnevet az ügynökségnek.

Persze ez Magyarország. Itt ez sem mûködhet...

Dirty Deadlines

 2009.03.25. 15:08

Azok a mocskos határidők.

Hogyan létezik az, hogy soha nem lehetsz elég gyors? Hogyan létezik az, hogy hiába dolgozol előre, mégis éjszakáznod kell? Hogyan létezik, hogy szakmánkban nem lehet szervezni, előre látni, tenni, dönteni?

Mert töketlenek az ügyfeleink! Ha délelőttre kell leadni valamit, akkor biztos, délután lesz belőle, mert valami teljesen lényegtelen hülyeségen - pl. a headline alatti flekk színén - eltököl a megrendelőd. Ha délután ötig kell odaérnie a nyomdába, nem lesz ott, mert valami baromságon még elmolyol, s este hétre szüli meg a 4 pontos jogi szöveg végső verzióját, s követeli, hogy azonnal - péntek este 8 ellenére is -, ad le, mert határidőre készen kell lennie a nyomatoknak! A szervezést és a rímánkodást a nyomda felé persze rád hagyja...
Biztos lehet minden szakmabeli, hogy a kitűzőtt határidők csak ránk nézve érvényesek, kizárólag mi nem csúszhatunk és csak nekünk kell megfeszülni azért, hogy az anyag valóban ott is legyen. Ezerszer előfordult már, hogy az ügyfél szerencsétlenkedése miatt már végképp lekésve minden utolsó utáni leadást, hirtelen kiderült: semmi probléma nincs abból, ha csúszunk 1-2 napot! Vagy egy éjszakába nyúló SOS meló után két nappal hív fel téged a nyomda, hogy most vette észre a CTP-s, hogy... (ami csak azt jelentheti, hogy csak most vették elő!)
Ha ez fordítva történne meg - a előzetes figyelmeztetésed ellenére, mert szerda estére épp színházjegyed van és így csak 6-ig érsz rá tologatni az egeret -, akkor biztos lehetsz benne, hogy 17:30-kor érkezik meg a jóváhagyás az igen tisztelt megrendelőtől. S ha otthagyod? A felháborodás garantált. Ilyenkor áldás lehet egy olyan főnök (vagy egy önfeláldozó kolléga), aki át tudja venni a befejezést.

Sokan dolgoznak szakmánkban tisztességgel és szorgalommal. (Páran pedig nem, de nem is nekik szól ez a blog) Közülük soha nem volt még problémája szinte senkinek a túlórával, akár hétvégézéssel, ha annak értelme van, ha az elkerülhetetlen! De rengeteg esetben csak a felelőtlenséget, az agresszív "én-vagyok-a-nagy-megrendelő"-séget, a marketingesek totális alkalmatlanságát (döntésképtelenség és koncepciótlanság) tapasztaljuk. S ehhez manapság a már szinte minden esetben hozzáadódik az ízléstelenségig történő módosítgatás jelensége, amivel már valóban kiherélik a layoutot, így elérkezünk a hiábavaló éjszakázás nonplusz ultrájához! Csinálj úgy szart, hogy még bele is szakadsz! Ezért aranyeres minden operátor!

Megoldás? Képzés! Oktassák már a közgázról, külkerről és az ELTE-ről kikerülő sületlen marketing csibéket a szakmára, a designra, verjenek belépjük egy kis vizuális és verbális kultúrát, tipográfiát és grafikai alapismereteket, nyomdai alapismereteket, de legfőképp azt, hogy hogyan kell bánni a design és reklámügynökségekkel! Mert ami mostanában van - tisztelet a kivételnek és az öreg rókáknak - sokszor kétségbeejtő. Legalább annyira, mint az a rengeteg foss reklám, ami születik ebből az elfajzott helyzetből...

Tesztelés, tesztelés, te drága

 2009.03.24. 15:40

Van modernkori társadalmunkban egy tutti business, ahol nincs következménye annak, ha valami szart csinálsz. Ez a szoftverírás.

Gyakorló szoftverhasználó és vásárló vagyok. Az installáláskor - anélkül nem is mehetek tovább - egy kattintással jóvá kell hagynom, hogy lemondok minden kártérítési igényemrôl, ami a használat közben felmerülhetne. Ha nem bólintok rá, akkor nem tudom használni sem a már megvásárolt progimat! Mintha egy pisztoly csövét tartanák a fejemhez...

Miért kell nekem minden jogomról lemondanom? Miért nem perelhetem be a szoftverek gyártóit, akik selejtes termékükkel kárt okoznak, mert pl. nem tudom olyan minőségben és határidőre elkészíteni a munkám? Hogy létezik, hogy fizetve a boltban mindenre van garancia, de egyedül e marha drága termékekre nincs?! Ha én szándékosan készítek egy haszontalan terméket, majd azt eladom, a vevôk a garanciára hivatkozva bármikor visszakérhetik pénzüket! A szoftvereknél ilyen nincs...

Ez csak azon múlik, hogy valami kézzel fogható legyen, tárgyiasult? Ha már van alakja, tömege, akkor a normál garancia is érvényes rá? A szerzői jog alá bevont szoftverek biztosan jó helyen vannak ott? Senkit nem zavar, hogy egy program igazából munkaeszköz, szerszám, nem pedig (jó, most a játékprogramokat hagyjuk!) szórakoztatási célokat szolgáló könyv, film avagy zene! Ez utóbbiaknál még logikus, hogy ha nem tetszik - ami egy szubjektív, egyéntől függő érzés, objektíven nem megfogható és alátámasztható - mindenki menjen a sóhivatalba és kérje onnan vissza a pénzét! De egy munkaeszköz, egy szoftver igenis működjön, mert a hibáival plusz munkaidőt vesz el, avagy a határidőket veszélyezteti, amelyek akár valós anyagi veszteséget is okoz a vállalkozásoknak!

Persze, töltsd le a demot és ha azzal elégedett vagy, akkor vedd meg tőlük az igazit. Viszont mizu azokkal a hibákkal, amik csak tartós használatban jönnek ki? Mizu azokkal a hibákkal, amiket a gyártó hivatalosan is elismer a később kiadott javításaiban? Mizu azokkal, amikrôl ezernyi user ír, de soha nem tudják orvosolni?

Manapság azt vettem észre, hogy a minőség kizárólag a kiadó jóindulatán, belátásán múlik. A lerövidült tesztidőszakok, az egyre bonyolultabb systemek, a rengeteg variációban létező konfigurációk mind nehezebbé teszik a kóderek dolgát. De mégsem sajnálom ôket: az iparág egyik cége és tulajdonosa lett a világ leggazdagabbika...

Örökéletű CD

 2009.03.04. 08:13

Mostanában - csak kíváncsiságból - elővettem a jó 10 évvel ezelôtt megírt arhív CD-jeimet. Egy részükön zene, másik részükön adatok találhatóak. Ért egy kis meglepetés: volt pár olyan korong - fôleg az aranyszínűek közül - amelyeknél a hordozó réteg - mint a tenger hullámai apálykor, mint a zsír rétege a cillit elől, mint az aluljáróban a paprikaárusok a közterületesek elől - úgy húzódott vissza a lemez szélétől és lett teljesen átlátszó azon a részen a lemez. Természetesen elvesztek róla az adataim...

Mindezt csak azért lepett meg, mert anno úgy lett beharangozva ez a technológia, hogy ez már az öröklétnek szól, ellentétben a mágneses technikával, ami egy hosszabb nagykörúti villamosozástól elszáll, itt tíz év múlva is minden olvasható lesz! Jelentem ez eltelt. Most keressem meg a számláimat és váltsam vissza a korongjaimat? 

A technikával, a hardver és szoftver fantasztikus tudását beharangozó nagyívű jelzőkkel tele van a padlás. Ezekkel szemben én mindig egy kis kepticizmussal viseltetek: magyarul hiszem, ha látom. ÉS MINDIG kiderül, hogy semmi sem tökéletes, minden szoftver behal, kilép, minden hardver elszáll és egyik sem olyan gyors, mint ami ígérve lett!
Hogy a tuttiba nem készítenek ebben a büdös nagy számítástechnikai világban végre egyetlen olyan cuccost, ami megy, működik. Csak egyszerűen teszi a dolgát, ahogy ez egy jó operátortól is elvárják mohó gazdáik? Hogy a viharba nem készül már végre el egy kicsi, kompakt operációs rendszer, ami nem produkál agyament hibákat a legváratlanabb és a legkellemetlenebb pillanatokban, amiből már a megszállott opi is hívő kezd lenni és azt hiszi, minden büdös szilikonalapú rohadéknak, aminek ráadásul bitre jár az agya, még lelke is van és valami geci bosszúhadjáratot folytat gazdája ellen, amikor hangjelzéssel egybekötve kivágja a monitor közepére a hibajelzését miközben pont most felejtettünk el fél napja menteni?!!!
Sötét korszak indukálódik itten, kéremszépen! Hamarosan a technika átveszi az uralmat és új, nullával kezdődő személyi számokat vezetünk be számítógépeinknek! Kérem diktálja be kompjuterének személyi számát, majd a magáét is! Gyönyörű új világ érkezik, ahol majd KByte-ban kapjuk meg fizetésünket és csak akkor randizhatunk egy hölggyel, ha gépeink látni fogják egymást a hálózaton!

Miközben kerreg a CD olvasóm, veszetül próbálja az anyaghiányos korongomat letapogatni és kifacsarni belőle az utolsó még használható biteket, elfog a kétségbeesés. Nem vagyunk mi opik máris a technika, a technológia fogjai, hisz szakmánk és szaktudásunk nem is létezne, ha nem lennének ezek a cuccok! 
Mindenesetre én most gyorsan áramtalanítok, kidobom a keregő korongot és gyorsan kimegyek a levegőre egy szál papír és ceruza társaságában s megpróbálom megtervezni a soron következő layoutot... Pá!

Menj te a BSA-ba!

 2009.03.01. 11:33

Az utóbbi évek a BSA ámokfutásáról szólt, amely kiindulva a nyugati országok kitűnő anyagi helyzetéből idehaza is zaklatni kezdte a vállalkozásokat az ő kis szoftverparkjuk legalitásának kérdéskörében.
Akinek futja, akinek van, az valóban fizessen is sok-sok százezer forintot, akár egymilliót is, mindössze egy DTP munkaállomásért. Mert mi kell alapból hozzá? Kell egy Design Standard csomag 309.000 Ftért. Kell(ene) hozzá sok-sok betűcsomag, az alapot kihozhatjuk csekély 100-200.000 Ft-ból. Az operációs rendszer (már ha windows-ról beszélünk) újabb 40.000 Ft. 

Ezek a szoftverárak nagyon jól be vannak kalibrálva a nyugati árszínvonalhoz. Ott kigazdálkodni ezeket az összegeket szinte smafu: gazdasági válság ide vagy oda. Egy-két - egyáltalán nem nagyívű - meló és máris bejött az egész. De idehaza egy operátor, kis nyomda vagy picike vidéki stúdió hogyan is vehetné meg ezt a kollekciót? Hány hónapig kellene csak erre gyűjteni? A fent felsoroltak összege 450.000 Ft. A vidéki városainkban működő grafikai stúdiók 16-20 oldalas prosit kb. 20.000 Ft-ért készítenek el (a minőségéről és az ár realitásáról később)! Ha 2 napot kalibrálunk be egy ilyen munkára, levesszük a bevételből az adóterheket, akkor több, mint 3 hónap alatt jön be ennek az ára! Ha még a hardverárat is hozzácsapjuk a kalkulációhoz, máris a fél éves éhkoppnál járunk! S nem adtunk fizetést, nem rendeztük a rezsit. De legalább tiszták vagyunk és jól teletömtük az amerikai kapitalisták zsebét, akiket nélkülünk se fenyegetett az éhhalál réme!

Persze tudom, hogy ez egy kicsit demagóg hozzáállás, hisz minden vállalkozás az induláskor veszteséges és rengeteg beruházást követel meg. Ez alól nem lehet kivétel egy DTP stúdió sem, amelyben miért várnánk el, hogy a szoftverforgalmazók hitelezzék meg előre nekünk ezen költségek egy részét türelmi idő formájában? Nincs kímélet és akit rajtakapnak - akár 1 hónapja űzi az ipart lopott szoftverekkel, akár 10 éve - ugyanúgy felel. Valahogyan ezt elfogadom, ill. el kell fogadnom és kiköhögnöm a több százezres tételeket. De valami más viszont nagyon felháborít!
Anno az ezredforduló tájékán - amikor mindenki kezdte komolyan venni a BSA tevékenységét és nagy fehérítésbe fogott - dilemmában voltunk, hogy a tördelőprogramok közül melyiket válasszuk: az ipar nagyobbik része által használt Quark avagy a feltörekvő Indesign. A kérdést egy dolog döntötte el - a jó irányba. Quark Inc kihasználva erőfölényét, - ami jól megérdemelten mára semmivé foszlott és hamarosan eltűnik a süllyesztőben -, mocskos módon más-más áron adta szoftverét Európában, mint odahaza Amerikában! Ha teljesen legálisak szerettünk volna lenni, akkor a QuarkXPress Passportot kellett volna megvásárolnunk (kb. 750e Ft-ért), míg az amerikai változat mindössze 400eFt-ot kóstált akkoriban. Eszement különbség és felháborító különbségtétel! Ehhez képest az első CS csomag 3 progival együtt került annyiba, mint a féllegális Quark. Egyértelmű volt a döntés.
Innentől figyelni kezdtem az árakat és azóta is az a tapasztalatom, hogy Magyarországon valahogy minden drágább, mint a nagyobb keresettel és bevételekkel ellátott Nyugat Európában ill. USA-ban! Ez akaszt ki! Nem elég, hogy a keresetekhez viszonyítva is sokkal többet kell melózni egy szoftver áráért, de abszolút értékben is drágább idehaza minden, mint kint! S ezek után megkövetelni a hasonló szoftver-tisztaságot nagyon nagy balgaság. Mi lehet ennek az oka, azonkívül, hogy egy elcseszett országban élünk? Valószínűleg a vám, az adó, az ÁFA, a forgamazókat terhelő magasabb közterherhek ill. a magas árak miatti kisebb forgalomra jutó magasabb költségek. Állításomat alátámasztja a megjelenő kis netes cégek, akik a hazai képviseletek/nagykereskedők árainál alacsonyabban hozzák be az Unióból ugyanazt! 

Megoldás? Vásárlók szemszögéből a németországi beszerzés. Forgalmazók szemszögéből: az anyacégnél nagyobb kedvezmények elérése és továbbadása a vásárlók felé vagy a BSA noszogatása további ámokfutásra. Persze kérdés, hogy a számítógépet használó társadami réteg és a még éppen megmaradt működő stúdiók jogosulatlan programhasználata miatti büntetések mennyire fogják tönkretenni ezen cégeket és embereket, s a válság miatti alacsony szinten maradó pluszbevételek fognak-e többet hozni avagy a tevékenységüket feladni kényszerülők kieső adója fog jobban hiányozni? 

Várom leveleiteket: dtpszakszerv@citromail.hu

Mit is csinál az operátor?

 2009.01.30. 22:16

Manapság nehéz eldönteni, hol kezdődik a grafikus-art director szakterülete és hol ér véget az operátoré.

A klasszikus nézet szerint az operátor kivitelez: a tördelőprogramban összerak, fotókat-logókat behív, szövegmódosítást elvégez oszt levilágít-pdf-et gyárt. Letölt, feltölt, nyomtat és megmutat. Megkeres, betűtípust elküld, nyomdával egyeztet. Képeket átszínez, pattanásokat kiretusál, körbenyír és hátteret cserél. Kb ennyi. De a nem alapszintű retusálás: pl. a kocsiszekrények kiegészítésének megfújása, kép a képben valósághű összeillesztése színekkel és arányokkal vagy a hevenyészet art directori layout fotómontázsának tökéletes és megtévesztően valósághű elkészítése photoshopban is a dtp-s feladata-e?

Egy tökéletes világban az. A tervezés, a layoutozás a kreatívokra hárul viszont az elfogadás utáni feladatok, munka a végleges alapanyagon, a nyomdai előkészítés már a dtp-re. A mesteri szintű retusáláshoz sokrétű és jelentős szakmai tapasztalat és/vagy grafikusi véna kell - ezeket meg kell fizetni! Nyugaton meg is teszik, mert fontos láncszemei a gépezetnek, programismeretük, látásmódjuk, képzettségük nem csak a gépies és unalmas munkákra teszi őket alkalmassá, hanem hozzájárulnak egy igényes layout megvalósulásához! De ebben a büdös nagy magyar valóságban minden jól működő dolog elkorcsosul. Sok operátort éhbérért foglalkoztatnak az alig megvilágított, ócska és egészségtelen bútorok közzé beültetve, félig le is nézve. Így kevés, szakmailag képzett (a képzés is megér egy külön postot) ember marad meg, s inkább többre (elsősorban magasabb fizetésre, másodsorban megbecsülésre) vágyik: Magyarországon egy mód van az előrelépésre, mégpedig a kreatívvá válással.
Akik pedig maradnak, sokszor inkább rombolják a renomét, mert megélhetési operátorrá "képezve" magukat alacsony - ilyen-olyan tanfolyamon épphogy csak megtanult - programkezelési tudással, nulla tipográfiai ismeretekkel, nulla grafikai ízléssel és látásmóddal próbálnak elhelyezkedni, lenyomva a fizetéseket és lenyomva a szívonalat. Ha egy-egy ilyen tartósan el tud helyezkedni és "bizonyít", akkor a főnöknél igen szánalmas kép alakul ki e szakmáról, aki majd ehhez a képhez igazítja a fizetéseket is...

Grafikus operátornak nevezett öszvértől várják el a rutinmunkán túli feladatok ellátását. Ez is egy magyar "találmány". Nem lenne szükség ilyen erőltetett kifejezések létrehozására, ha az operátorok eleve rendelkeznének grafikus képzettséggel is: sajátjuk lenne mindaz a tudás, ami a professzionális munkához kell. 
Hozzáteszem: a költséghatékonyság is belejátszik e munkakör szabadalmához! Furmányos vállalkozóink így egy fizetésből akarják megoldani a kreatív és a melós munkakör betöltését. Ezek a grafikus operátorok terveznek is: sokszor sajnos látszik is az eredménye! (tisztelet a kivételnek, mert persze láttam az ellenkezőjét is, amikor az art director volt képtelen valami esztétikus layoutot összehozni!)

Fontosnak tartanám e szakma szépségének propagálását. Létre lehetne hozni igényes vizsgarendszert, ami akár a képzésnél, akár a felvételi tesztelésénél felmérné, hogy ki alkalmas a profi munkára és ki az, aki csak az szeretne lenni. Mérhetővé kellene tenni a megbízhatóságot, gyorsaságot és kreatívitást, akár nem szakmabeli vezetőknek számára is érthető követelmény rendszerrel. Sajnos a nagy múltú nyomdaiipari képzés megszűnt, az iskolák bezártak-bezárnak. Helyettük pedig marad a tanfolyamok kétséges minőségű képzése vagy a "tanuld-magad" marad. Pedig fontos, hogy legyenek a nyomdaiparral, a tördeléssel, vektoros rajzprogramokkal is tisztában lévő photoshop szakértők, akik képesek felismerni a grafikai hibákat is az anyagon és módosítani azt! Akik képesek önjáró módon nulláról a készig összerakni egy anyagot hiba nélkül! 
S ha ez megvalósul, úgy nem merül fel majd kérdésként, hogy vajon mit csinálnak az operátorok: szép és tökéletes nyomdai anyagokat önállóan!

Minden blogíró valamilyen céllal vág bele nemes feladatába és áll ki a világ elé: vagy véleményét szeretné tudatni a világgal vagy változtatni/hatni szeretne olvasóira. Én mindkettőben bízok. Úgy vettem észre, hogy a szaktudás és a kitartó munka - mint minden más ebben az országban - veszít értékéből és a jó dtp-s már korán sincs annyira megbecsülve mint a 90-es évek derekán. Akkor még kevesen voltunk de jól fizettetek, akkor még tartották  tudásunkat valamire (főleg a Mac-es opiékét!). Manapság - nem tudom vajh mi romlott el - talán a tucatszámba menő, főleg a munkanélküliből sebtiben átképzett "Photoshop tudorok" dömpingje, mindent aprópénzért mindent elvállalók mentalítása vagy a programok könnyű kezelhetősége miatt a dtp tudás már egyáltalán nem megbecsült, sôt, a még gyors és precíz emberek sem kapják meg tisztességes munkájukért az őket megillető tiszteletet. (itt nem feltétlen az anyagiakat értem!)

Mi - a számítógép előtt görnyedők -, akik sokszor jobban átlátják a szituációkat, mint a diplomás, kétszer annyit kereső, mennybe emelt kollegák -, miért vagyunk ily félvállról kezelve? Mi, akik nélkül nem jelenhet meg egy újság, mi, akik nékül nem jelenhet meg egyetlen sajtóhirdetés és billboard sem, mi vagyunk lekezelve? Annyi - sokszor felesleges tevékenység telepedik rá  - főleg az ügynökségeken -  a munkánk értékére, hogy amíg eljut ide átutalás formájában a hónap végén, már mindenki kiharapta belőle a nagy részét s szinte morzsák jutnak...

Sokkal-sokkal régebben - még a rendszerváltás előtt és környékén - a nyomdaipari állás elit munkakörnek számított. Jól fizetett és jó nevű szakma volt. Aztán ellepte a sok PC és dtp program a háztartásokat, s hirtelen minden kiskamasz és épp unatkozó ember, aki kipróbált pár szerencsétlen filtert a Photoshopban ill. képes volt Quarkból kiprintelni egy szerencsétlenül összebarkácsolt, tipográfiai szabályok nélküli oldalt, máris nyomdásszá, nyomdai előkészítővé avanzsált.

Szükség lenne szakmai vizsgák alapján egy öntisztulásra ill. szükség lenne egy olyan fórumra is, ami képes hatékonyan összfogni  e téren tevékenykedők érdekeit.
Miért nincs érdekérvényesítés ebben az országban? Miért nincs a kapitalista - sőt, vadkapitalista - viszonyok közt valami, ami megállíthatná a  versenyszférában tevékenykedők és dolgozók kirablását? Hova tűnt a szaktudásnak és a precizításnak kijáró tisztelet? Meddig lehet szennyezni ocsmány, hibás, minden tipográfiai és grafikai szabálynak ellentmondó anyagokkal környezetünket?
Fura, hogy manapság megszűnnek a nyomdaiipari iskolák, megszűnik az állami képzés, bárkiből lehet dtp-s, nyomdai produkciós "majd csak megtanulja, addig sem okoz nagy kárt!" elven. Miért nincs szakmai kamara, miért nincs állami képzés és miért nem a képzett embereket alkalmazzák idehaza?

Ezeken a dolgokon töprengve jutottam el oda, hogy egy szakmai blogot elindítva talán rájövök a válaszra vagy megkapom mástól...

süti beállítások módosítása