Minden blogíró valamilyen céllal vág bele nemes feladatába és áll ki a világ elé: vagy véleményét szeretné tudatni a világgal vagy változtatni/hatni szeretne olvasóira. Én mindkettőben bízok. Úgy vettem észre, hogy a szaktudás és a kitartó munka - mint minden más ebben az országban - veszít értékéből és a jó dtp-s már korán sincs annyira megbecsülve mint a 90-es évek derekán. Akkor még kevesen voltunk de jól fizettetek, akkor még tartották  tudásunkat valamire (főleg a Mac-es opiékét!). Manapság - nem tudom vajh mi romlott el - talán a tucatszámba menő, főleg a munkanélküliből sebtiben átképzett "Photoshop tudorok" dömpingje, mindent aprópénzért mindent elvállalók mentalítása vagy a programok könnyű kezelhetősége miatt a dtp tudás már egyáltalán nem megbecsült, sôt, a még gyors és precíz emberek sem kapják meg tisztességes munkájukért az őket megillető tiszteletet. (itt nem feltétlen az anyagiakat értem!)

Mi - a számítógép előtt görnyedők -, akik sokszor jobban átlátják a szituációkat, mint a diplomás, kétszer annyit kereső, mennybe emelt kollegák -, miért vagyunk ily félvállról kezelve? Mi, akik nélkül nem jelenhet meg egy újság, mi, akik nékül nem jelenhet meg egyetlen sajtóhirdetés és billboard sem, mi vagyunk lekezelve? Annyi - sokszor felesleges tevékenység telepedik rá  - főleg az ügynökségeken -  a munkánk értékére, hogy amíg eljut ide átutalás formájában a hónap végén, már mindenki kiharapta belőle a nagy részét s szinte morzsák jutnak...

Sokkal-sokkal régebben - még a rendszerváltás előtt és környékén - a nyomdaipari állás elit munkakörnek számított. Jól fizetett és jó nevű szakma volt. Aztán ellepte a sok PC és dtp program a háztartásokat, s hirtelen minden kiskamasz és épp unatkozó ember, aki kipróbált pár szerencsétlen filtert a Photoshopban ill. képes volt Quarkból kiprintelni egy szerencsétlenül összebarkácsolt, tipográfiai szabályok nélküli oldalt, máris nyomdásszá, nyomdai előkészítővé avanzsált.

Szükség lenne szakmai vizsgák alapján egy öntisztulásra ill. szükség lenne egy olyan fórumra is, ami képes hatékonyan összfogni  e téren tevékenykedők érdekeit.
Miért nincs érdekérvényesítés ebben az országban? Miért nincs a kapitalista - sőt, vadkapitalista - viszonyok közt valami, ami megállíthatná a  versenyszférában tevékenykedők és dolgozók kirablását? Hova tűnt a szaktudásnak és a precizításnak kijáró tisztelet? Meddig lehet szennyezni ocsmány, hibás, minden tipográfiai és grafikai szabálynak ellentmondó anyagokkal környezetünket?
Fura, hogy manapság megszűnnek a nyomdaiipari iskolák, megszűnik az állami képzés, bárkiből lehet dtp-s, nyomdai produkciós "majd csak megtanulja, addig sem okoz nagy kárt!" elven. Miért nincs szakmai kamara, miért nincs állami képzés és miért nem a képzett embereket alkalmazzák idehaza?

Ezeken a dolgokon töprengve jutottam el oda, hogy egy szakmai blogot elindítva talán rájövök a válaszra vagy megkapom mástól...