Mostanában - csak kíváncsiságból - elővettem a jó 10 évvel ezelôtt megírt arhív CD-jeimet. Egy részükön zene, másik részükön adatok találhatóak. Ért egy kis meglepetés: volt pár olyan korong - fôleg az aranyszínűek közül - amelyeknél a hordozó réteg - mint a tenger hullámai apálykor, mint a zsír rétege a cillit elől, mint az aluljáróban a paprikaárusok a közterületesek elől - úgy húzódott vissza a lemez szélétől és lett teljesen átlátszó azon a részen a lemez. Természetesen elvesztek róla az adataim...

Mindezt csak azért lepett meg, mert anno úgy lett beharangozva ez a technológia, hogy ez már az öröklétnek szól, ellentétben a mágneses technikával, ami egy hosszabb nagykörúti villamosozástól elszáll, itt tíz év múlva is minden olvasható lesz! Jelentem ez eltelt. Most keressem meg a számláimat és váltsam vissza a korongjaimat? 

A technikával, a hardver és szoftver fantasztikus tudását beharangozó nagyívű jelzőkkel tele van a padlás. Ezekkel szemben én mindig egy kis kepticizmussal viseltetek: magyarul hiszem, ha látom. ÉS MINDIG kiderül, hogy semmi sem tökéletes, minden szoftver behal, kilép, minden hardver elszáll és egyik sem olyan gyors, mint ami ígérve lett!
Hogy a tuttiba nem készítenek ebben a büdös nagy számítástechnikai világban végre egyetlen olyan cuccost, ami megy, működik. Csak egyszerűen teszi a dolgát, ahogy ez egy jó operátortól is elvárják mohó gazdáik? Hogy a viharba nem készül már végre el egy kicsi, kompakt operációs rendszer, ami nem produkál agyament hibákat a legváratlanabb és a legkellemetlenebb pillanatokban, amiből már a megszállott opi is hívő kezd lenni és azt hiszi, minden büdös szilikonalapú rohadéknak, aminek ráadásul bitre jár az agya, még lelke is van és valami geci bosszúhadjáratot folytat gazdája ellen, amikor hangjelzéssel egybekötve kivágja a monitor közepére a hibajelzését miközben pont most felejtettünk el fél napja menteni?!!!
Sötét korszak indukálódik itten, kéremszépen! Hamarosan a technika átveszi az uralmat és új, nullával kezdődő személyi számokat vezetünk be számítógépeinknek! Kérem diktálja be kompjuterének személyi számát, majd a magáét is! Gyönyörű új világ érkezik, ahol majd KByte-ban kapjuk meg fizetésünket és csak akkor randizhatunk egy hölggyel, ha gépeink látni fogják egymást a hálózaton!

Miközben kerreg a CD olvasóm, veszetül próbálja az anyaghiányos korongomat letapogatni és kifacsarni belőle az utolsó még használható biteket, elfog a kétségbeesés. Nem vagyunk mi opik máris a technika, a technológia fogjai, hisz szakmánk és szaktudásunk nem is létezne, ha nem lennének ezek a cuccok! 
Mindenesetre én most gyorsan áramtalanítok, kidobom a keregő korongot és gyorsan kimegyek a levegőre egy szál papír és ceruza társaságában s megpróbálom megtervezni a soron következő layoutot... Pá!